Kellékek:  
  - 1 drótkefe  
  - 1 filcbontó  
  - 1 nyírógép  
  - 1 karomvágó  
  - 1 fogkőeltávolító  
   
  Az orosz fekete terrier igen kozmetikaigényes fajta. Ápolásához érdemes minél hamarabb hozzászoktatni a kölyköket. A szőrzet gondozásával eltöltött időt tekintse a kutyával való együttlét kellemes óráinak. A rendszeres ápolás naprakész információt szolgáltat a kutya egészségügyi állapotáról is, lehetőséget ad a kialakuló bőrbetegségek, ekcéma korai felismerésére, a rovarok gyors lefülelésére.  
   
  Fésülés:  
  Erre legalkalmasabb egy erre a célra használatos drótkefe. Jó, ha egy héten legalább egyszer alaposan átkeféljük a bundát. Az, hogy hányszor kell hozzáfogni egy héten, nagyban függ a bunda adottságaitól. A fiatal állatok növőfélben lévő bundája ( különösen 10-12 hónapos korban ) hajlamos csomókba kuszálódni. Ugyanez a veszély áll fenn esős, nedves időjárás esetén is.  
   
  Az egész procedúrát nagymértékben megkönnyíti egy ápolóasztal ( kozmetikai asztal ). Lehet kerti- vagy kempingasztal is, csak ne billegjen, mert az idegesíti a kutyát. Az ápolóasztalt vonja be csúszásgátló anyaggal. Vannak speciális kutyakozmetikai asztalok is, ezek összecsukhatóak és görgőkön lehet őket tologatni.  
   
  Az asztalhoz szoktatást el lehet kezdeni, amint a kölyök már otthon érzi magát. Állítsa a kölyköt kedves szavak kíséretében az asztalra és kefélje óvatosan a fejét, pofiját, lábát, hasát, combjának belső felét. Vizsgálja meg a fülkagylót, a fogazatot, a szemet, a mancsokat és a genitális részt. Távolítsa el gondosan a piszkot és a váladékot. Fektesse oldalára az apróságot és tartsa fogva néhány percig, miközben vakargatja és becézgeti, majd kefélje végig a testét. Napi 10 perc elég ahhoz, hogy a kölyök hozzászokjon a rítushoz. Ha végeztek, jutalmazza a kutyust egy finom falattal és dícsérje örömmel. Tilos viszont hancúrozni, játszadozni az asztalon. Mindig azonos szó, például "Kész!" kíséretében emelje le a kutyust az asztalról. Az idők során majd a kutya is megtanulja, hogy az asztalt csak akkor hagyhatja el, ha megkapta a jutalomfalatot és elhangzott a "Kész!".  
   
 
        
  
   
 
 
   
  Fürdetés:  
  A túl gyakori (például hetenkénti) fürdetéssel kimoshatunk a kutya bundájából sok alapvető fontosságú anyagot, ami a bőre kiszáradásához vezethet. Hacsak a kutya nem kifejezetten piszkos, rendszeres fésüléssel, keféléssel csökkenthetjük a szükséges fürdők számát. Így is elérhetjük, hogy kutyánk tisztának érezze magát és a szemlélőben is ápolt, gondozott állat benyomását keltse. Hideg időben soha ne fürösszük a kutyát a szabadban. Ez különösen érvényes a kölyökkutyákra, amelyek még nem tudják ugyanúgy szabályozni testhőmérsékletüket, mint a felnőtt állatok. Fürdetés előtt mindenképp keféljük ki alaposan a bundáját, különben reménytelenül összegubancolódik. (Ha a csomókkal sehogy se boldogulunk, jobb, ha kutyakozmetikushoz fordulunk.) Kiállítás előtt célszerű egy héttel előbb megfürdetni, hogy szőre visszanyerje a természetes adottságait.
A víz hőmérséklete körülbelül egyezzen meg az állat testhőmérsékletével, azaz megközelítően 39 °C legyen.		  
   
  Ha vízspriccelőt használunk, vigyázzunk, hogy ne ijesszük meg vele a kutyát. Amikor már elég vizes a kutya, samponozzuk be a hátát, majd körülbelül tíz perces munkával egyenletesen oszlassuk el a sampont mindenütt a bundáján. Fontos, hogy az állat pofájára és szájába ne kerüljön samponos víz. Fontos, hogy az öblítés alapos legyen, ne sajnáljuk az időt arra, hogy a sampont maradéktalanul kimossuk a kutya bundájából, ugyanis a bundában maradt sampon allergiás reakciót válthat ki. Legjobban tesszük, ha ilyenkor egy jó nagyot hátralépünk, a kutya ugyanis már a fürdetés kezdete óta csak arra vár, hogy a felesleges vizet kirázhassa a bundájából.  
   
  Szárítás:  
  Finoman nyomkodjuk ki a bundájából a vizet, majd törülközővel folytassuk a szárítgatást. Hajszárító használata esetén ügyeljünk arra, hogy ne a maximális fokozatra állítsuk és ne forró levegőt fújjunk a kutyára. A fertőzések elkerülése érdekében a fülét vattadarabokkal törölgessük szárazra. Fontos, hogy a kutyát mindaddig huzatmentes helyen tartsuk, amíg a bundája teljesen meg nem szárad.  
   
 
  
  
   
  Nyírás:  
 
 
  Szárítás után következik a nyírás. Amennyiben kiállítási terveink is vannak, akkor speciális nyírást igényel.  
   
  Fej: A fejszőrzetet a növés irányába fésüljük ki ( koponya, orr, pofaszakáll ). A fejnek kvadratikus formájúnak kell lennie. A szőrt rövidre kell vágni a fül aljától egészen a nyakig, amit szintén elektromos nyírógéppel végezhetünk. A nyak két oldalán a szőr kb.2 cm hosszúságúra megy át. Ügyeljünk hogy szép, egyenletes legyen az átmenet!  
   
  Homlok: A szemöldöktől elindulva egy négyzet alakot kell nyírógép segítségével vágni. A négyzet szélessége egyenlő a koponya szélességével, hosszúsága a szemöldöktől a fülig érjen. Az átmenetre itt is figyelni kell, a homlokon fennmaradó részt ollóval kell lenyírni.  
   
  Fülek: Le kell vágni a szőrt a fülek belső és külső felületéről is. Ehhez legjobb egy elektromos nyírógép. A nyírás iránya a szőr növekedési irányával megegyező.  
   
  Mellkas: A mellkas elejét ollóval kell formázni és kb 1-2 cm hosszú szőrt hagyni. A hosszú szőr zömök hatást ad a kutyának.  
   
  Törzs: A vállon a szőrt 3-5 cm hosszúra kell vágni. A háton a szőrt szintén ollóval formázzuk, ahol 3-5 cm hosszú szőrt hagyunk.  
   
  Első lábak: Először is a szőrt a növés irányával ellentétesen ki kell fésülni. A lábaknak oszlopos formájúnak kell lennie, ezért a felesleges szőrt le kell vágni.  
   
  Hátsó lábak: A comb hátsó felét nyírógéppel kell lenyírni a végbélnyílásig. A comb külső felületén kb. 3-5 cm-es hosszúságú szőrt kell hagyni. Itt is figyelni kell az átmenetre!  
   
  Mancsok: Kerek formájúnak kell lennie. A lábujjak közti vastag szőrkötegeket le kell vágni.  
   
 
    
  
   
  Amire ügyelni kell:  
   
  Szakáll: tisztogassa meg a kutya szakállát minden étkezés után, nehogy csúf csimbókokba ragadjon, amelyeket csak nagy kínnal lehet kibogozni.  
   
  Fülek: a fajta sajnos hajlamos a fülgyulladásra, ezért szükséges a rendszeres fültisztítás, ami a szőr és a fülzsír füljáratból történő eltávolítását jelenti. A fülcsatorna legyen mindig tiszta és szellős. Tisztításához erre a célra kifejlesztett készítményeket az állatgyógyászati szaküzletekben, állatorvosoknál is lehet kapni. Ha rossz szagú, barnás váladékot, gyulladást tapasztalunk vagy félretartja a fejét, esetleg állandóan a fülét vakarja forduljunk állatorvoshoz!  
   
 
 
   
  Szemek: a szemből el kell távolítani a váladékot ujjunkkal vagy nedves papírzsebkendővel. Ha ezt elmulasztjuk, a csipa akár gyulladást is okozhat. Tartós könnyezés esetén forduljunk állatorvoshoz, akárcsak a gyulladt kötőhártyával.  
   
 
 
   
  Fogak: ha a kutya rendszeresen kap birka- vagy marhabőrcsonthoz, kemény kutyakekszhez, akkor fogai elvileg tisztán maradnak. Ha a foghúsnál barna lepedék ül meg a fogon, azt 3%-os hidrogénszuperoxid oldatba mártott vattával el lehet távolítani. Ha már megszikárdult a lepedék, akkor a manikűrkészletben lévő tompa, kerek eszközzel ( amivel a köröm tövéről szokták a bőrt feltolni ) lehet lekaparni a fogkövet. Kapható szaküzletekben fogkőkaparó is. A vastag fogkövet azonban csak a fogorvos tudja eltávolítani, de ehhez altatni kell a kutyát. Ha elmulasztjuk a fogkő eltávolítását, az a foghús gyulladásához vezet, ennek következtében elsorvad a foghús, kihullanak a fogak, ez pedig fájdalmas dolog. A kutya számára a fogak fontos szerszámok, öregkoráig nagy szüksége van rájuk!  
   
 
 
   
  Mancsok: ellenőrizni kell, hogy ragadt-e bele piszok, kavics, fűmag, toklász. Ha agyag szárad a lábujjak közé, akár meleg vízzel is öblítsük le a lábát. Ha a lábujjak között idegen test hatására csimbók képződik, az hamarosan gyulladást okozhat. Ezt a kutya úgy jelzi, hogy állandóan mancsát nyalogatja.  
   
 
 
   
  Karmok: ha sima padlón vagy parketten szalad a kutya és halk csattogást hallunk, akkor túl hosszú a karma. Célszerű ezek hosszúságát is időnként ellenőrizni, főleg a lakásban tartott kutyusok esetében. Karomvágáshoz speciális karomvágó olló szükséges. Bízzuk ezt a műveletet állatorvosra vagy képzett kozmetikusra, ugyanis ha túlságosan sokat vágunk le, megsérthetünk egy kis véreret a karomban és ez a vérzés csak nehezen csillapítható.  
   
 

 
 
 
 
   
   
   
   
   
   
  A kutya húsevő, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy kizárólag hússal táplálkozik. Ha friss étellel táplálja kutyáját, gondoskodjon arról, hogy elég változatos legyen az étrend és tartalmazza a szükséges vitaminokat, ásványi sókat és tápanyagokat, amelyekre teste egészséges fenntartásához szüksége van.  
   
 
 
   
  FRISS TÁPLÁLÉK:  
   
  Tojás: különösen értékes fehérjeforrás, ám a nyers tojásfehérje lebontja a testben a biotint ( értékes eleme a B-vitamin csoportnak ). Ezért csak a tojás sárgáját vagy főtt tojást adjunk a kutyának.  
   
  Hús: nyersen vagy forrázva adjuk, de ha már nem egészen friss, akkor főzve.  
   
  Disznóhús: csak főtten adjuk, mert el kell pusztítani benne az Aujeszky-kór okozóit. Az Aujeszky-kór kutyáknál halálos lefolyású. A disznóhús ráadásul viszketést és ekcémát is okozhat. A disznóhúst tehát csak módjával adagoljuk, végső lehetőségként.  
   
  Vadhús: csak olyan vadhúst adjunk a kutyának, amely emberi fogyasztásra is alkalmas.  
   
  Szárnyas: főleg a mélyhűtöttet a szalmonellaveszély miatt inkább főzve adjuk. A főtt szárnyast és nyulat gondosan csontozzuk ki, mert a csont a hőtől szilánkossá válik.  
   
  Máj, tüdő, lép: hajtó hatással van a kutyára a nyers máj, tüdő, lép, ezeket inkább főve tálaljuk.  
   
  Hal: csak gondosan filézve adjuk hőkezelve ( főve, sütve, párolva ), mert nyersen hasmenést okoz. A kutya szereti a halat, a hering kifejezetten kedvenc csemegéje.  
   
  Csont: a túlzott csontfogyasztást erősen megsínyli a kutya, mert széklete kemény, szikkadt lesz. A fogazat tisztítására egyaránt alkalmas a kutyacsont és a száraz kenyérhéj. Ha már csontot adunk a kutyának, akkor csak nyers borjú- vagy marhacsontról lehet szó, ám bordáról, szárnyas- vagy nyúlcsontról semmiképpen. A főtt csont szilánkos és felsértheti az eb szájüregét vagy nyelőcsövét. Csak felügyelet mellett adjon csontot a kutyának és semmiképpen sem olyankor, ha több kutya van együtt, ugyanis féltékenységükben képesek félelmetes darabokat is lenyelni.  
   
  Tej: a felnőtt kutyák egy része nem képes megemészteni a tehéntejet, hasmenést kap tőle ( kivéve ha kiskorától hozzá lett szoktatva ). A tej helyett jobb túrót vagy joghurtot adni, ezek ugyancsak sok fehérjét tartalmaznak, de elbomlott már bennük az emészthetetlen tejcukor.  
   
  Gabonaalapú étel: minden, ami barna, hántolatlan rizsből, zabpehelyből, barna kenyérből, árpagyöngyből, tésztából készült. Ide tartozik a kutyakeksz is, illetve az előregyártott pehelyfélék, amelyeket azonban csak kiegészítő táplálékként adjunk - nem tévesztendő össze a pehely formájú teljes táppal, ami húst is tartalmaz. A kutya a növényi eredetű táplálékot csak előkészítve képes megemészteni, tehát minden gabonafélét hőkezelni kell, hogy a kutya számára emészthetetlen cellulózburkot felnyissuk. A zabpehely, a kenyér és a főtt tészta természetesen már hőkezelt.  
   
  Zöldségfélék: a kutya számára is egészséges táplálékcsoport, kivétel a felfúvódást okozó fajták. A fokhagyma például kifejezetten javítja a bélflórát. Forrázza le azöldséget, de ne fűszerezze, ellenben vágja apróra és keverje el a többi kutyaeledellel.  
   
  Vitaminok: a hús, különösen a hal, nagyon sok foszfort tartalmaz, ám kevés benne a kalcium. Ezért a friss táplálékba pótlólag is keverni kell kalciumot és vitamint, különösen a B-vitaminok családjából valókat, leginkább élesztőpelyheket. Az ásványianyag-vitamin készítményeknél ügyeljen arra, hogy azok legalább annyi kalciumot tartalmazzanak, mint amennyi foszfort. A táplálékban az optimális arány 1,2 rész kalcium, 1 rész foszfor. Vigyázzunk a legtöbb vitaminkészítménnyel, hogy nehogy túlságosan nagy adag D- és A-vitamint juttassunk a kutya szervezetébe. Ez a túladagolás éppúgy csontbetegségeket eredményez, mint a foszfor túladagolás.  
   
  Víz: mindig bőségesen álljon rendelkezésre, ha pedig száraz eledelt kap, akkor különösen ügyeljünk erre.  
   
  KÉSZELEDEL:  
   
  Tartalmaz mindent, amire egy normális kutyának szüksége van, egyszerű tálalni és nagy mennyiségben is jól tárolható. Ha a kiskutya a tenyésztőnél már megszokott egy készeledel márkát, maradjanak emellett, akár hosszú ideig is, a kutyának nincs szüksége változatosságra. Márkaváltás esetén előfordulhat, hogy az új készétel nem ízlik a kutyának, sőt hasmenést is kap tőle. Tekintettel arra, hogy nem minden kutya hasznosítja egyformán jól az adott készételt és nem is minden készeledel egyforma minőségű, ezért egy márka hosszabb idejű etetése után átválthat egy másikra. Ha át akar térni a friss táplálékról a készeledelre, konzervre vagy fordítva, esetleg egyik készeled márkáról a másikra, minden esetben fokozatosan járjon el, nehogy hasmenést kapjon a kutya. Az új eledelt kanalanként keverje el a régiben, napról napra növelve a részarányát, míg végül teljesen elhagyja a régit. Sohase álljon át hirtelen egyik eledelről a másikra.  
   
  Van sok jó pehely vagy préselt táp, amelyet akár szárazon, akár levesben, akár melegvízbe áztatva tálalhatjuk ( az étel mindig kézmeleg legyen! ). A táplálék mennyiségét illetően tartsa be a gyártó ajánlását. Csak akkor változtasson ezen, ha túlságosan meghízik vagy lesoványodik a kutya.
A növekedésben lévő vagy sportoló kutya, a vemhes vagy szoptatós szuka és az aktív fedezőkan esetét kivéve a készeledelt nem kell sem friss hússal, sem pedig kálcium- vagy vitaminkészítményekkel kiegészíteni. Költséges kutatások állapították meg, hogy milyen tápanyagokra van szüksége egy normális felnőtt kutyának és a készeledel tartalmazza is mindezeket a tápanyagokat, vitaminokat és ásványi sókat. Ha viszont nagyobb mennyiségű hússal vagy vitaminkészítménnyel traktáljuk a kutyát, akkor felborítja a tápanyagok értékes egyensúlyát. A fehérjetöbblet például nedvedző és nehezen gyógyuló ekcémát okozhat, márpedig ennek szörnyű következményei lehetnek, hiszen esetleg már késő, mire észrevesszük.		  
   
  ÉTELMARADÉK:  
   
  Az ételmaradék nem kutyaeledel! Nem alkalmas arra, hogy egészségesen tápláljon egy kutyát.  
   
  EVÉS UTÁN:  
   
  Sose engedje kutyáját evés után viháncolni, hemperegni, mert könnyen felléphet a gyomorcsavarodás. Márpedig ha nem ismerik fel és operálják meg idejében, a kutyának alig van esélye a túlélésre.  
   
  A CSOKOLÁDÉ:  
   
  Egy csokinyuszi halált ugyan nem okoz, de a csokoládé egyáltalán nem való a kutyának, mert magas a cukor és zsírtartalom mellett - mely az elhízás kezdetét jelentheti - még veszélyesebb a kakaótartalom. A kakaóbabban magas a teobromin mennyisége, amely hatóanyag szoros rokonságban van a kávéban is megtalálható izgató hatású koffeinnel és általános izgató hatást fejt ki. A szívdobogás frekvenciája éppúgy megnő, mint egy erős kávé hatására, sőt túl sok csokoládé fogyasztása esetén a vérnyomás is emelkedik és a kutya szíve könnyen felmondhatja a szolgálatot. A kutya szervezete a teobromint sokkal lassabban tudja lebontani, mint az emberi szervezet és ebben rejlik a csokoládé káros hatása. Egy tacskó méretű kutya 200 gramm csokoládé elfogyasztása esetén már súlyos mérgezést szenved el! Csokoládé helyett csemegének, jutalomfalatnak az állateledel üzletekben kapható különböző ízesítésű csemegéket, kekszeket ajánlottak.  
   
  A TÁPLÁLÁS ARANYSZABÁLYAI:  
   
  1. Sose etesse a kutyát a megszokott étkeztetéseken kívül.
2. Ne szoktassa asztalhoz, amikor a gazdi és családja étkezik.
3. Ne engedje, hogy vendégei vagy barátai egy-egy falattal kedveskedjenek a kutyának.
4. Mindig azonos időben, helyen és edényben kapjon enni.
5. Sohase kapjon kézből, tenyérből semmit.
6. Ne engedje, hogy séta vagy futtatás közben mindenféle maradékot összeegyen.
7. Az ételt mindig langyosan - se túl melegen, se túl hidegen - adja a kutyának ( kivéve persze a készételek pl.: száraztáp )
8. Az etetőedényt olyan magasra helyezze, hogy az állatnak ne kelljen túl mélyre hajolnia evés közben.
9. Evés után a kutyának legalább két óra pihenésre van szüksége.
10. Inni kizárólag vizet - friss, tiszta és hűs vizet! - kapjon.
  
   
   
   
   
   
   
  Az orosz fekete terrier igen könnyen kiképezhető fajta. Senkitől és semmitől nem fél, hűséges, szolgálatkész. Kiváló rendőrkutya, személy- és házőrző.  
   
  Bizonyos fokú kinológiai műveltséggel és gyakorlati felkészültséggel kell rendelkeznie a kiképzőnek, illetve a kutya tulajdonosának is. Ismernie kell a kutyakiképzés elméleti alapjait, módszereit és a különböző gyakorlati fogásokat. Ahhoz, hogy a kutyát megtanítsuk valamire, határtalan türelemre, állatszeretetre és szigorú következetességre illetve szakismeretre van szükség. A vasnyugalommal és állhatatossággal párosult higgadtság idővel még a legnehezebben tanítható kutyát is kiváló munkaegyeddé fejlesztheti.  
  Megfelelő ismeretek hiányában célszerű felkeresni a helyi kutyakiképző iskolát és ott segítséget kérni.  
   
  A nevelés folyamán mindenekelőtt vegyük figyelembe, hogy a kutya nem ért meg minden kimondott szót oly módon, mint azt sokan hiszik. Ez azt jelenti, hogy nem annyira a szavak értelmét, mint inkább a parancs hangzását érti meg. Valamilyen akusztikus vagy szimbolikus látható jelnek kell kiváltania az ingert, hogy a kívánt teljesítmény bekövetkezzék. Figyelni kell tehát arra, hogy mindig ugyanazt a parancsszót használjuk és ugyanazokat a jeleket. Ezeket lehetőség szerint egyforma hangon ( hangerő, hangmagasság, hangsúly ) kell kiejtenünk, ugyanolyan mozdulatok kíséretében. Az a tulajdonos, aki állandóan váltogatja parancsszavait, az inkább összezavarja, mint segíti a kutyát a dolgok jó megértésében. A jó kutya persze előbb-utóbb megtanul olvasni gazdája gondolataiban is. Ez körülbelül azt jelenti, hogy az ember tekintetéből, arcjátékából, szavaiból, hangsúlyából ill. néha egy-egy észrevétlen mozdulatából kitalálja, mit akar tőle a gazdi és azt igyekszik teljesíteni is.
Mindez persze nem vonatkozik a tapasztalatlan kölyökkutyára, csak a már kifejlett, tapasztalt állatra.		  
   
  A kiskutyával úgy alakíthatunk ki legegyszerűbben szoros és jó kapcsolatot, ha tudomásul vesszük, hogy a kutyák viselkedése számos tekintetben nagyon hasonlít a vadon élő farkasokra. A csapat domináns kutyája szükség esetén megbünteti az alárendelteket, hogy ezzel is fenntartsa illetve megerősítse pozícióját a csoporton belül, valamint hogy összetartsa a falkát. Amennyiben a gazdi nem érvényesíti dominanciáját az ember-kutya kapcsolatban, úgy ezt az állat próbálja megtenni. Kitartó nevelés kérdése annak biztosítása, hogy az állat véglegesnek tekintse helyét a "szociális rangsorban". A tiszteletlenkedést még kölyökkutyától sem szabad eltűrni, hiszen a kutyatársai sem tűrnék ( kéz után kapás, felugrálás ).  
   
  Ahhoz, hogy megtanulja a "nem szabad" parancsszó jelentését, kemény, határozott hangsúllyal mondjuk neki, valahányszor nemkívánatos dolgot művel.  
  A dicséretnek ugyancsak rendkívül fontos szerepe van a helyes nevelésben, azt is mondhatjuk, hogy a siker kulcsa. A büntetést minden esetben kövesse dicséret, amint a kutya abbahagyta a helytelen viselkedést, vagyis azonnal tudatosítsuk vele, hogy helyesen cselekszik és milyen okos. A dicsérettel soha ne fukarkodjunk, valahányszor a kutyus úgy viselkedik, ahogy elvárjuk tőle. Ha kedvencünknek sikerélményt szerzünk, akkor arra ösztönözzük, hogy úgy viselkedjen, hogy gazdájának az tetszen, ami egyben neki is jóleső következménnyel jár.  
     
  Ha a kutya bízik gazdájában és mindig tudja, hogy az mit kíván tőle, akkor a parancsot végrehajtja. Amennyiben mégsem hajtaná végre a kapott utasítást, mielőtt elhamarkodottan megbüntetnénk, elsősorban azt döntsük el, hogy nem-e bennünk, a tanítási módszerünkben volt-e a hiba. Sikerült-e világosan megértetnünk a kutyánkkal, hogy mit kívánunk tőle? Kizárólag akkor szidjuk meg, ha egyértelműen megállapítottuk a kutya engedetlenségét. Ilyen esetben is csak az engedetlenség pillanatában alkalmazott szidásnak van értelme. Az utólagos büntetés - miután a kutya már régen elfelejtette, miért is vonják felelősségre - nem segíti, inkább hátráltatja a kiképzést.  
     
  Egy kutyát mindenképp nevelni kell, méghozzá attól a perctől kezdve, hogy hozzánk kerül. Fontos, hogy a kutyával szemben legyünk mindig következetesek, és türelmesek. A kettőnek ötvöznie kell egymást ahhoz, hogy gyorsabban vagy lassabban eredményt érhessünk el. Két dolog amit mindenképpen meg kell tanítani kutyánknak: a behívás és az úttestnél megállás. A kutya nevelését praktikus pozitív módszerekkel végezni, így mindig örömmel fog szót fogadni nekünk. Jutalmazhatunk egy kutyát játékkal (labdával, vagy bármilyen más, neki kedves játékszerrel), jutalomfalattal (kutyáknak kialakított, speciális falatkákkal, sajt-, párizsi- , virslidarabkákkal, illetve száraztáppal) vagy pedig egyszerűen dícsérettel, szép szóval, simogatással. Kutyája válogatja, melyiknek mi tetszik a legjobban. Amennyiben az előbbi kettő közül (játék, jutalomfalat) választunk, abban az esetben viszont sose feledkezzünk el mégis újból és újból megdicsérni a kutyát, hiszen így tanulja meg értékelni az ember gesztusait, ami nagyon fontos. Legtöbbször csak pozitív módszerekkel nem lehet egy kutyának mindent megtanítani, néha megesik, hogy meg kell büntetni. Sokszor elég a hangosabb, mély hanghordozású FÚJ! NEM SZABAD! vagy MIT CSINÁLSZ?. Amennyiben ez nem elegendő, akkor javasolt a kutya felemelése a nyakánál fogva és attól függően, hogy ez önmagában hatásos-e vagy sem, kissé meg is rázható a grabanca. A kutyát csak akkor büntesse meg, ha szemtanúja volt a helytelen cselekvésnek és csak közvetlen azután, azonnal tegye meg ezt, különben a kutyája nem fogja érteni, miért kapott ki - ezzel pedig csak árt neki! A kutyát minél hamarabb szoktassuk tömegközlekedéshez vagy ha autónk van, akkor ahhoz.  
   
  Sétálás:  
  Gyakrabban vagy ritkábban, de szinte minden kutyának ki kell mennie az utcára pórázon. Ilyekor nem hátrány, ha a kutya ahelyett, hogy ész nélkül rángat, és cikk-cakkban akarja lepisilni az összes fát, jól nevelten jön mellettünk laza póron. Erre legegyszerűbben úgy taníthatjuk meg, hogyha a kutya pórázra vétele után bal oldalunkra igazítjuk (a kutya midig a gazdája bal oldalán közlekedik), kiadjuk neki a LÁBHOZ parancsot, és lassan elindulunk vele. Hogyha húz, kitér, akkor határozott mozdulattal (erősebben vagy gyengébben) megrántjuk a pórázt. A póráz lehetőleg legyen mindig laza, de ne lógjon le túl hosszan. Hogyha a kutyánk épp a kívánt módon megy, akkor dicsérjük meg (a már fent leírtak alapján), dobjuk el neki a labdáját vagy adjunk egy jutalomfalatot a zsebünkből, közben mondjuk neki: OKOS KUTYA!, JÓ KUTYA!, ÜGYES VAGY! és simítsuk végig a bal oldalát! Először praktikus minden feladatot saját környezetben (kertben) vagy kevésbé forgalmas helyen gyakorolni és csak akkor, ha itt már megy, máshol is kipróbálni. Így a kutyát kevesebb elterelő inger zavarhatja meg. Fontos, hogy a kutya akkor is kövesse mozgásunkat, ha mi jobbra vagy balra fordulunk, illetve sebességünk ütemét megváltoztatjuk. Ezeket is érdemes vele külön gyakorolni.  
   
  Behívás:  
  Ez a legeslegfontosabb feladat, melyet egy kutyának mindig végre kell hajtania. Bármikor, bárhol, azonnal rohannia kell a gazdájához, annak hívó szavára. Első sétáink alkalmával frissen szerzett kutyánkat semmiképp se engedjük el! Az első pár nap, hét a szoktatás időszaka. Ilyenkor kell megértenie, hogy mi vagyunk az új gazdái, akikhez ragaszkodnia kell. Ezután (illetve a kertben vagy lakásban picit hamarabb is) kezdhetjük el tanítani neki, hogy a HOZZÁM! vagy GYERE! elhangzása után azonnal jöjjön. A tanítás során először legyen pórázon, melyet teljes hosszában kiengedünk, kezünkbe valami csábító dolgot (jutalomfalatot, játékot) veszünk és kiadjuk a választott parancsot, közben megmutatjuk neki, mi van nálunk. Ha nem indulna el azonnal, a póráz enyhe rántásával érzékeltethetjük vele, mire is gondoltunk. Hogyha bizonytalan, fél, semmiképp se erőltessük, semmilyen módon, inkább csalogassuk. Amennyiben odajött hozzánk, azonnal részesítsük hatalmas dicséretben, dobjuk el neki a játékát vagy adjuk oda neki a jutalomfalatot. Az utcán lehetőleg ne engedjük el a kutyát! A városi forgalom hatalmas veszélyt jelenthet rá, ezen kívül illik megtisztelni annyira embertársainkat, hogy nem az utcát választjuk kutyafuttatónak. Kutyánkat lehetőség szerint forgalomtól mentes helyen, földúton, mezőn, stb. engedjük el, ahol ő is biztonságban van és másokat sem zavar. Minél fiatalabb korban kezdjük el a sétákat, annál könnyebben fogja megszokni, hogy ha el van engedve és mi hívjuk rögtön a gazdihoz kell menni. Ehhez viszont mindenképp szükség van arra, hogy biztonságosan behívható legyen. Szabadban - az ingerszegény környezetben már begyakorolt feladatot - először hosszú póráz segítségével gyakoroljuk. Ezzel akár 10-15 méterre is elengedhetjük magunktól úgy a kutyát, hogy közben bármikor megállíthatjuk. Gyakoroljuk ugyanúgy a feladatot, mint azt elsőnek leírtam: Nálunk van valami jutalom, a kutyát elengedjük, hadd fusson, de amikor a póráz már majdnem véget ért, szóljunk neki, hívjuk kedvesen magunkhoz, közben mutassuk, mi van nálunk. Ha nem fordul vissza azonnal, a pórázzal enyhén hassunk rá, és amint hozzánk ért (akármilyen módon) jutalmazzuk meg és azonnal engedjük újra útjára. Egy-egy alkalommal ezt ne végezzük el 3-4-nél többször. Ily módon szép lassan megtanulja kutyánk, hogy hozzánk visszajönni öröm, és nem azonnali megkötést von maga után. Egy idő után a jutalom mértékét csökkentsük le, ne mutassuk neki feltűnően, hogy van-e nálunk valami vagy sem és ne adjunk neki miden alkalommal jutalmat. Legyenek olyan visszahívások is, amikor csak és kizárólag szóbeli dicséretet és simogatást kap. Így nem fordulhat elő, hogy megtanulja, mikor érdemes odajönni és mikor nem.  
   
  Ültetés:  
  Két módon lehet tanítani. Az egyik, amikor egy jutalomfalatot, vagy játékot magasan a kutya feje fölé emelünk és türelmesen megvárjuk, míg beleun az ugrálásba és leül, ugyanis így könnyebben tudja figyelni, mi van közvetlen a feje felett (ha áll, a nyakát hátra kell hajlítania és ez a testhelyzet kényelmetlen neki). Pontosan akkor, amikor leült, kiadjuk az ÜL parancsot, majd azonnal odaadjuk neki a jutalmát és megdicsérjük. Ez a legtöbbször kölyökkutyáknál kedvező módszer. Nagyobb kutyáknál legtöbbször jobb módszernek bizonyul, ha bal oldalunkon álló kutyánk nyakörvét vagy pórázát jobb kezünkkel megfogjuk, és azt finoman felfelé húzzuk, miközben bal kezünkkel végigsimítjuk a hátát, miközben enyhe nyomást gyakorlunk a farára. Ha elkezdi lefelé vinni, adjuk ki a parancsot és ha letette, félpillanatnyi kivárás után megjutalmazzuk és megdicsérjük. A jobb kézzel való felfelé húzás helyett itt is használhatunk jutalomfalatot/játékot, mellyel valójában a kutya orrát húzzuk felfelé. Mivel célunk nem csupán az, hogy egy fél pillanatra tegye a kutya a fenekét, hanem az is, hogy adott ideig úgy is maradjon, ezért ha már pontosan tudja a feladatot, akkor lassan húzhatjuk kicsit az időt. Először csak pár másodpercig, de utána akár hosszabb ideig is. Ilyenkor is leültetjük a kutyát (remélhetőleg már tisztában van a parancs jelentésével, így azt csak kiadni kell, segíteni neki benne nem), de csak akkor jutalmazzuk, dicsérjük meg, ha ez a bizonyos idő már eltelt.  
   
  Fektetés:  
  E feladat előtt a kutyát mindenképp meg kell tanítani bal oldalunkon ülni, ez lesz az alapállás. Itt is több lehetőség van: Az egyik, hogy egy jutalommal a kutya orrát a föld felé húzva megvezetjük azt, miközben marjára enyhe nyomást gyakorlunk, hogy ne felállva ellépkedjen, hanem le kelljen feküdnie. Ha elindul a talaj felé, kiadjuk a FEKSZIK parancsot és amint földet ért megjutalmazzuk, megdicsérjük. A másik módszer, hogy jutalom helyett egyszerűen kihúzzuk az ülő kutya mellső lábait és finoman lehasaltatjuk, kiadjuk a parancsot, majd jutalom, dicséret. E kettőnél praktikus a kutya mellett guggolni vagy még inkább térdelni. Míg a harmadik az, hogy a kutya mellett állva, annak pórázát fogva azzal egyszerűen, határozott mozdulattal lerántjuk a földre, miközben ugyanúgy nyomást gyakorlunk a marjára. Közben kiadjuk a parancsot, majd a megfelelő testhelyzetbe kerülve jutalom, dicséret. Ugyanúgy meg kell tanítanunk nyugton maradni adott ideig, mint ahogy azt már az ültetésnél is leírtuk. Ilyenkor lefektetjük a kutyát, a pórázára olyan közel rálépünk a földön, hogy ne tudjon felállni, majd mi magunk felegyenesedünk. Pár pillanatot kivárunk, és utána dicsérjük meg. Ha megértette, hogy tőlünk függetlenül neki nyugton kell maradnia, akkor már a pórázra sem kell majd rátaposni.  
   
  Helyben maradás:  
  Sokszor praktikus lehet, ha kutyánkat ott tudjuk hagyni valahol egy rövidebb időre anélkül, hogy meg kéne kötni őt. Helyben maradást fekvésben gyakoroljunk. Lefektetjük, felegyenesedünk, és óvatosan egyetlen egy lépést ellépünk a kutyától. Valószínűleg, ekkor azonnal fel akar majd állni és utánunk jönni. Ekkor mi rögtön lépjünk közbe és ugyanoda, ahol volt óvatos határozottsággal fektessük vissza és mondjuk neki újra a FELSZIK parancsot és tegyük hozzá, hogy MARAD. Próbáljuk meg újra ellépni. Egész addig tegyük mindezt, amíg ott nem marad annak ellenére, hogy mi elléptünk tőle. Csak pár pillanatot várunk tőle távol, azonnal lépjünk vissza hozzá, és leguggolva jutalmazzuk, dicsérjük meg. Ezt sem szabad (ahogy semmit sem) alkalmanként 3-4-nél többször gyakorolni. Ahogy kutyánk megértette a MARAD parancs jelentését, léphetünk tőle távolabb, illetve végezhetünk mozgást körülötte. Fontos azonban, hogy amint elmozdult parancsunk ellenére, azonnal lépjünk közbe és ugyanabba a testhelyzetbe, ugyanoda tegyük vissza, ahonnan elmozdult.  
   
   
   
   
   
   
  Alapjában véve minden növény mérgezô - kérdés, hogy kinek mennyire! Elsôsorban bizonyos madarak és rovarok még az ember számára halálos mérgekkel szemben is immunisak. Kutyáinkról ugyanez nem mondható el, így rájuk nekünk, embereknek kell vigyázni. Kimondottan olyan kutatásokat, hogy bizonyos növényi hatóanyagoknak pontosan milyen hatása van a kutyákra, még nem végeztek, így alapvetôen abból kell kiindulnunk, hogy az emberre veszélyes növények a kutyák számára is mérgezôek. Ezenkívül konkrét állatorvosi esetek segíthetnek a tájékozódásban. Nagyon sok kerti és szobanövény tartalmaz mérgezô anyagokat, de bizonyos fák sem veszélytelenek.  
   
  Nyilván minden gazda tapasztalta már, hogy kutyája csak egy bizonyos típusú füvet eszik meg, azonban véletlenül más növényt is bekaphat, fôleg, ha tapasztalatlan kölyökrôl van szó. Fiatal kutyák ráadásul szobanövényeket is megrághatnak, puszta unalomból. Vegyünk sorra konkrétan néhány veszélyes növényt!  
   
  Sok lakást díszíti a trópusi kutyatejfélékhez tartozó kroton vagy csodacserje, melynek fehéres tejnedve mérgezô. Külsôleg irritálja a bôrt, elfogyasztása erôs hányást, hasmenést, vesebántalmakat okozhat. Olykor tudatzavarhoz is vezethet, néha a mérgezés halálos kimenetelu. A mintegy 600 fajt magában foglaló kankalinnemzetség egyetlen tagjának, a szobai kankalinnak (Primula obconica) levélszôrei erôs bôrirritációt képesek elôidézni, hólyagképzôdéssel, viszketéssel kísérve. A csucsorfélék talán legismertebb hazai képviselôje, a korallbokor ember számára csupán enyhén veszélyes. Gyakran a szép, piros bogyókat próbálják megkóstolni a gyerekek, de csak nagyon nagy mennyiség bekebelezése okoz rosszullétet, hányást, hasi fájdalmakat.  
   
 
Kroton
Csucsor
 
   
  Állatoknál azonban többször diagnosztizáltak súlyos bélgörcsöket, keringési zavarokat, sôt halálos kimenetelu mérgezést is. Heves tüneteket okozhatnak a különbözô Diffenbachia-fajok is. E dísznövények levele és szára sérülés esetén olyan anyagot választ ki, mely erôsen irritálja a száj nyálkahártyáját, duzzadást, viszketést, sôt légzési zavarokat is okozva, ha a kutya lenyeli ezt az anyagot. Mivel a diffenbachia igen heves reakciókat vált ki, ritkán kerül sor nagyobb mennyiség elfogyasztására, mely már károsítaná a gyomrot és a beleket is. A szembe kerülve viszont komoly kötôhártya-gyulladást okoz. Kedvelt szobanövény a leander is, mely alkaloidákat és glikozidokat tartalmaz. Ezek az anyagok rosszullétet, heves hányást, hasmenést okozhatnak. Embereknél gyakori a fejfájás, elôfordulhatnak keringési zavarok is.  
   
 
Diffenbachia
Leander
 
   
  Melyik kutya ne szeretne botokat, ágakat rágcsálni? Nem mindegy azonban, melyik fa vagy bokor ágáról van szó! Bunügyi regényekbôl is ismerôs lehet a tiszafa, mely korábban kedvelt eszköze volt gyilkosoknak és öngyilkosoknak egyaránt. A piros bogyó húsának kivételével a növény minden része igen mérgezô! Hasonlóan veszélyes az aranyesô, melynek fôleg a magjai ártalmasak, de ágainak rágcsálása is mérgezési tüneteket okozhat. Szerencsére a tujákat legtöbbször csak megjelölni szokták kutyáink (a tulajdonos legnagyobb bosszúságára), a levelek ugyanis gyulladást okozó hatóanyagot tartalmaznak, súlyos esetben visszafordíthatatlan folyamatot indítanak el a májban és a vesében. Az örökzöld puszpáng vagy buxus levele, sôt kérge is mérgezô: hatóanyaga hányást, hasmenést, bélgörcsöket okoz, sôt a központi idegrendszer bénulását is elôidézheti. Karácsonykor a csillagszóró és a lametta mellett maga a karácsonyfa illetve a fagyöngy lehet veszélyes kutyánkra nézve.  
   
 
Tiszafa
 
   
  A fagyöngy termésének, leveleinek vagy ágainak elfogyasztása apátiát és mozgászavarokat okoz. Kezelés hiányában a testhômérséklet csökken, a keringés összeomlik. A fenyôfa esetében a tűlevelek aromatikus olajtartalma irritálja a száj és a torok nyálkahártyáját illetve a gyomrot és a beleket. Heves reakciók nem lépnek fel, de elôfordul, hogy a kutyának sokáig nincs étvágya. Érdekes, hogy már az ágakkal kapcsolatba került víz - pl. esôvíz, víz a vázában - is kiválthatja a fent említett tüneteket  
   
  Ha kutyánkat mérgezô növény elfogyasztásán kapjuk rajta, az állatorvos által beadott hánytató általában megakadályozza a káros következményeket. Hatékony lehet a gyomormosás vagy valamilyen, a mérget megkötô anyag beadása. Fontos a gyors beavatkozás, ne halogassuk az állatorvos kihívását!  
   
   
   
   
   
 
  
  
 
  
  
   
   
 
 
   
 
  
  
 
  
  
 

  

  
   
   
   
   
 
 
   
  Főleg a fiatal kutyák lázas általános tünetekkel, erőteljes hányással, véres hasmenéssel, kölyökkutyában esetenként szívizomgyulladással járó magas mortalitású (elhalálozási arányú) betegsége.  
   
  Mindenütt előfordul, a kutyák egyik igen gyakori betegsége. Egy éves korukig a kutyák többsége szeropozitívvá (védetté) válik, akár fertőződés, akár pedig vakcinázás eredményeként.  
   
  A betegséget a 2-es szerotípusú kutya-parvovírus (CPV-2) okozza.
A beteg kutyák bélsarukkal nagy mennyiségben ürítik a vírust, amely nagyfokú ragályozó, és ellenálló képessége miatt, valamint a kutyák szabad mozgása következtében gyors terjedésre hajlamos járványokat okoz. A vírus a fertőződést követő 3-4 nap múlva kezd a bélsárral ürülni, maximumát a klinikai tünetek tetőfokán, a fertőzés utáni 6-8. napon éri el, majd a vírusürítés többnyire 2-3 hét múlva megszűnik.		  
   
  A szájon át felvett vírus elsődlegesen a torok nyirokszöveteiben szaporodik el, majd a véráramba jut. A vérárammal való szóródást követően a vírus elsősorban a bélnyálkahártya hámsejtjeiben, a nyiroksejtekben és kölyökkutyákban a szívizomsejtekben is szaporodik. A viraemia 1-7 napig tart. A vírus a viraemiát követő 2. naptól gyakorlatilag minden szervben, szövetben megtalálható.  
   
  A betegség lappangási ideje többnyire 2-4 nap, és legtöbbször heveny bélgyulladás kórképében zajlik le. A betegek többnyire hőemelkedés mellett bágyadtak, étvágytalanok, majd 1-2 nap múlva ismétlődő hányás és súlyos hasmenés, olykor bélelőesés jelentkezik. A kutyák elesettek, nehezen késztethetők mozgásra.  
   
  A betegség megelőzésére élő vagy inaktivált (elölt) kutyaparvovírust tartalmazó vakcinák egyaránt forgalomban vannak. Az élő vakcinák előnye, hogy alkalmazásuk után az ellenanyagok a vérsavóban már az 5. napon megjelennek, a 7. naptól pedig védettség alakul ki.  
   
   
   
   
   
 
 
   
  A szopornyica a kutya és a rokonai hevenyen lezajló, néha azonban elhúzódó, lázas betegsége, amely főként a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, valamint idegrendszeri és ritkábban bőrkiütéses tünetekben nyilvánul meg.  
   
  A betegség Európában már a XVIII. második fele óta ismert. A betegség világszerte, így nálunk is gyakran előfordul, a kutyák többsége egy éves kora előtt találkozik a vírussal.  
   
  A betegség terjesztésében a fertőzött kutyának van döntő szerepe, amely már a lappangási idő alatt ürítheti a vírust különféle váladékaival, elsősorban az orrváladékkal és a vizelettel. A fertőzés közvetlen érintkezéssel vagy takarmány, ivóvíz, eszközök közvetítésével terjed. Városi településeken a sűrű érintkezési lehetőségek miatt a kutyák fiatalabb korban fertőződnek. A betegség egyes vidékeken 3-4 évenként kifejezett járványokat okoz.  
   
  A szájon át vagy belégzéssel felvett vírus a torok tájéki nyirokszövetekben szaporodik el, majd a véráramba jut. A vérben a vírus macrophagokban található meg, és ezzel elárasztja az egész szervezetet. A viraemiával (vírus szaporodása a vérben) kezdődő lázas szakaszban, amely többnyire 4-7 napig tart, a vírus főként a lép, a csontvelő és a nyirokcsomók szöveteiben szaporodik el.  
   
  A lappangási idő többnyire 3-7 nap. Az esetek jelentős részében, főként a szabadban, jól tartott és egyébként egészséges kutyákon, a meleg évszakokban a fertőzés tünetmentesen vagy olyan enyhe lázas tünetekkel zajlik le, hogy nem veszik észre. Ritkán, nagyon érzékeny kutyákon, a betegség túlheveny alakját észleljük, amikor a lázas és levert kutyák 1-2 nap alatt elhullanak.  
   
  A betegség megelőzésének útja a kutyák rendszeres, preventív célú vakcinázása. Erre a célra élő törzset tartalmazó oltóanyagok vannak forgalomban.  
   
   
   
   
   
 
  
  
   
  A kutya coronavírusa főleg fiatal kutyákban okoz hasmenést, de ritkán felnőtt kutyák is megbetegedhetnek.  
   
  A betegek étvágytalanok, vízszerű hasmenésük van, gyakran hánynak, kölyökkutyákban a hasmenés rövid idő alatt kiszáradáshoz vezethet.  
   
  A megelőzés céljára inaktivált coronavírust tartalmazó vakcina és kombinált oltóanyagok is ren-delkezésre állnak, amelyek utóbbiak egyéb antigének mellett coronavírust is tartalmaznak. Ezekkel a vakcinákkal a 3 hónaposnál idősebb kutyák kétszer egymás utáni vakcinázásával egy évig tartó védettség érhető el. A kölyökkutyákat a maternális immunitás (anyai szervezet által átruházott védettség) lejártakor, 6-12 hetes kor között javasolják oltani.  
   
   
   
   
   
 
  
  
   
  Enyhe lázzal, köhögéssel, a felső légutak hurutjával járó fertőző betegség, amelyet az 1-es szerotípusú kutya-adenovírus (CAV-1) idéz elő. A betegség világszerte előfordul, klinikai tünetekkel járó formában azonban többnyire csak fiatal, még nem immúnis kutyákban látjuk.  
   
  A betegség világszerte előfordul, nálunk is régóta ismert. A szerológiai vizsgálatok tanúsága szerint a kutyák jelentős része észrevétlentül vészeli át a fertőzést. A kiterjedt vakcinázás miatt manapság a betegség klinikai tünetekkel járó formája ritkábbá vált.  
   
  A beteg állatok minden váladékukkal, de főleg vizeletükkel ürítik a vírust. A gyógyult és a fertőzésen tünet-mentesen átesett állatok is 4-6 hónapig vírushordozók maradhatnak. A fertőzés a kutyák közvetlen érintkezésével, a nyál és a vizelet útján, de a táplálék, ivóvíz és ragályfogó tárgyak közvetítésével is terjed. A 3 hónapos és 1 éves kor közötti kutyák különösen érzékenyek.  
   
  A fertőződés szájon át megy végbe. A vírus a garatüregben és a környéki nyirokcsomókban szaporodik el, majd néhány nap múlva rövid ideig tartó viraemia alakul ki. A vírus károsítja a nyiroksejteket, a vérerek endothelsejtjeit, a májat, a veséket és a szemet, de alkalmanként bejut az agyvelőbe is.  
   
  A lappangási idő általában 2-5 nap. Kutyában a kórkép igen változatos lehet. Előfordul tünetmentes átvészelés, de 1-2 nap alatt elhullással végződő túlheveny, 3-5 napig tartó heveny vagy 6-14 napra elhúzódó félheveny lezajlást is megállapítottak. Heveny esetekben 40-41 fok hőmérséklet mellett az állatok levertek, étvágytalanok, szomjasak és ismételten hánynak. A betegek szájnyálkahártyáján vérzések jelennek meg, és később sárgaság is kialakul.  
   
  A betegség megelőzésére élő vagy inaktivált CAV-1-est, valamint élő CAV-2-est tartalmazó vakcinák egyaránt forgalomban vannak, rendszerint különféle egyéb vírusokat is tartalmazó kombinált vakcinák formájában.  
   
   
   
   
   
 
 
   
  A kutyák leptospirosisa világszerte előfordul. Előidézésében főként a L. canicola és a L. icterohaemorrhagiae játszik szerepet.  
   
  A betegség világszerte előfordul, nálunk is régóta ismert. A szerológiai vizsgálatok tanúsága szerint a kutyák jelentős része észrevétlentül vészeli át a fertőzést. A kiterjedt vakcinázás miatt manapság a betegség klinikai tünetekkel járó formája ritkábbá vált.  
   
  A fertőződés rendszerint szájon át, közvetlenül vizeletből vagy gyakran ivóvíz közvetítésével. A leptospirák aktív mozgásuk következtében gyorsan bejutnak a véráramba, majd szétszóródnak megtelepszenek a különféle szervekben. A fertőződést követő 4-10. nap között a leptospirák tömegesen jelen vannak a különféle szervekben.  
   
  A fertőzés az esetek többségében tünetmentes marad. Klinikai tünetekkel járó, heveny leptospirosis többnyire 1-2 évnél fiatalabb kutyákban fordul elő, míg felnőttekben a betegség idült formája jelenik meg. A betegség lappangási ideje 1-3 hét. Fiatal kutyákban a L. icterohaemorrhagiae, heveny lázas tüneteket, étvágytalanságot és sárgaságot okoz (Weil-betegség). Néhány hónapos kutyakölykök a betegség heveny szakaszában elhullhatnak.  
   
  Az idősebb kutyák idült, többnyire L. canicola okozta betegsége kedvetlenséggel és kifejezett levertséggel kezdődik. Az állatok étvágytalanok, ismételten hánynak, esetleg hasmenésük van. Az ilyen tünetekben megbetegeő kutyák nagy része 1-2 héten belül elhullik.  
   
  A megelőzés legfontosabb módja a vakcinázás. Erre a célra elölt L. canicolát és a L. icterohaemorrhagiaet, valamint különböző élő vagy elölt vírusokat is tartalmazó, kombinált oltóanyagok állnak rendelkezésre.  
   
   
   
   
   
 
 
   
  A veszettség heveny, ritka kivételtől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta agy- és gerincvelőgyulladásban megnyilvánuló betegség, amely az állatokban és emberben egyaránt előfordul.  
   
  A veszettség világszerte, minden kontinensen előfordul. A betegséget a Lyssavirus genusba tartozó veszettségvírus idézi elő.  
   
  A veszettség vírusát a beteg állatok főleg a nyálukkal ürítik. A veszettség elsősorban a húsevők marása útján terjed. Egyéb váladékok is tartalmazhatnak vírust. Növényevő állatok, amelyek húsevők harapás útján fertőződnek, alig vagy nem játszanak szerepet a fertőzés továbbvitelében.  
   
  Az esetek túlnyomó többségében a vírus harapás útján, nyállal jut a szövetekbe, ahol először az izomsejtekben mutatható ki, azonban nagyobb tömegben csak az idegsejtekben szaporodik el.  
   
  A lappangási idő a fertőzéskor bejutott vírus mennyiségétől, a fertőződés helyének a központi idegrendszertől való távolságától és a fertőzőt állat életkorától függően igen tág határok között változik. Fiatal állatokban és a központi idegrendszerhez közel fekvő marási hely esetén a lappangási idő rövidebb. Az esetek mintegy 3/4-ében a lappangási idő 2-8 hét. Kutyák közül a lakásban tartott és idomított állatokban gyakori a csendes veszettség: a határozatlan bevezető tünetek közvetlenül bénulásba mennek át, ez utóbbira az állkapocs lógása, nyálzás, réveteg tekintet, kancsalság és a víziszony a jellemző. Ez a betegségforma halálos kimenetelű.  
   
  A veszettség ellen manapság használatos vakcinák szövettenyészetben elszaporított vírust tartalmazó tisztított, inaktivált, adjuvált oltóanyagot használunk.  
   
  A veszettség a legelterjedtebb vírus okozta zoonosis, állatról emberre terjedő betegség. Ausztrália kivételével minden földrészen előfordul. Európa sok országa, az amerikai, az ázsiai és az afrikai szárazföld egész területe veszettséggel fertőzött. Hazánkban, az 1930-as években bevezetett szigorú kutya-bejelentési nyilvántartás, és a rendelkezés, amely szerint a kutyatulajdonosoknak állataikat (hazánkban évente 1,1-1,3 millió kutyát) minden évben kötelezően oltatniuk kell veszettség ellen, nagymértékben csökkentette az emberi megbetegedések gyakoriságát.  
   
  A veszettség fenntartásában és terjesztésében vidékenként eltérő fajú házi- és vadon élő állatfajok játszanak döntő szerepet. Települési veszettségről beszélünk, ha a vírus fő terjesztője az ember lakhelyének közelében élő kutya és macska, erdei veszettségről pedig, ha vadon élő húsevők. Európában főként a vörösróka terjeszti a vírust. Hazánkban és más európai országokban egyaránt, az erdei veszettség elterjedtsége ellenére is lényegesen több ember érintkezik veszett vagy erre gyanús házi-, mint vadállatokkal. Az emberi fertőzés utáni oltások kb. 3-ét veszettségre gyanús háziállatokkal (túlnyomórészt kutyával, macskával) történő érintkezés miatt kellett elvégezni, s csak egy kisebb része volt indokolt vadon élő állatokkal való érintkezés miatt. Az emberre veszélyesek lehetnek a rókán kívül más vadon élő állatok, pl. őz, vadmacska, patkány, görény, mókus, stb. is.  
   
  A betegséget okozó vírus kimutatható a fertőzött állatok nyálában. A fertőzés egyik állatról a másikra - vagy emberre - harapással szokott terjedni. A vírus a maráson kívül ritkán belégzéssel is terjed. Az ember ilyen módon olyan barlangokban való huzamos tartózkodás alkalmával fertőződhet, amelyekben fertőzött denevérek laknak.
Igaz, hogy a veszettség aránylag ritkán előforduló emberi megbetegedés, de igazán csak mi, állatorvosok tudjuk, ha mégis megbetegszik valaki, az elképzelhető legszörnyűbb állapotba kerül.
A veszettség heveny lefolyású, vírus okozta betegség, amely emlősökben, beleértve az embert is, a klinikai tünetek megjelenését követően rendszerint halálos kimenetelű agy- és gerincvelő-gyulladás formájában zajlik le. 		 
   
  Az emberek veszettségének lappangási ideje többnyire 2 hét és 3 hónap között változik, átlagosan 6 hét, de lehet akár csak 5 nap is, attól függően, milyen messze van a harapás helye az agytól. A kezdeti tünetek fejfájás, fokozatosan súlyosbodó rosszullét, a marás helyének viszkető, égő fájdalmassága. Ezt magas láz, nyálzás, nyugtalanság, dühöngési rohamok és görcsök követik. A víz látványától, a vízcsobogás hangjától is fájdalmas görcsök keletkeznek az állkapcsi-, torok- és légzőizomzatban (hidrofóbia, azaz a víziszony stádiuma). A görcsös idegállapot bénulásokba megy át. A bénulás ott kezdődik, ahol a vírus a szervezetbe jutott, és könyörtelenül halad felfelé. A klinikailag megnyilvánuló betegség következetesen halállal végződik. Az emberi veszettség megbetegedések azon szakaszában, miután a tünetek kialakultak, az orvostudomány már nem tehet semmit. Az irodalom az emberi veszettség esetek közül is csupán néhányat jegyzett fel, amikor megbetegedett személyek túlélték a fertőzést.
A szörnyű kínok közt, rendszerint halállal végződő megbetegedés elleni védelem szempontjából tehát létfontosságú a MEGELŐZÉS. 		 
   
  Az Állategészségügyi Szabályzat vonatkozó előírásai rendelkeznek a veszettségre gyanús állatok laboratóriumi vizsgálatáról, ebzárlat elrendeléséről, az ebek évenkénti kötelező, megelőző vakcinázásáról, az embert mart eb és macska 14 napos megfigyeléséről, stb. A kutyákat évente egyszer, a kölyökkutyákat először három hónapos korukban, majd ezt követően egy éves korukig még egyszer vakcinázzuk monovalens, csak inaktivált veszettségvírust tartalmazó vakcinával. Csak ezek után olthatunk egyéb vírusokat, antigéneket is tartalmazó, polivalens, veszettséggel kombinált vakcinákkal. A rendelet nem írja elő, de javasolja a kutyán kívül más háziállatok, pl. a macska veszettség elleni megelőző oltását, melyet a kutyákéhoz hasonló módon végzünk. A vakcinák adta védettség legalább egy évig tart. Az ember megvédése szempontjából kívánatos lenne minél több macska vakcinázása. Minden felvilágosító törekvés ellenére, a macskáknak csak elenyésző részét oltatják be rendszeresen veszettség ellen. A veszett rókák által megmart, a betegség ellen nem oltott vagy rosszul immunizálódott kutyák, valamint a kötelező oltásba be nem vont macskák betegszenek meg veszettségben.
A veszettség megelőzésében fontos az emberek felvilágosítása (a veszett, illetve gyanús állatok elkerülése, a harapás bejelentése, mielőbbi orvoshoz fordulás stb.), a marást követően az azonnali sebellátás (a seb fertőtlenítőszerrel való átöblítése vagy legalább tiszta vízzel való kimosása), illetve indokolt esetben az emberek fertőződést követő sorozatoltása. 		 
   
  Saját közegészségügyi érdekünkben fontos, hogy minden tulajdonunkban levő kutyát jelentsünk be, és macskáinkkal együtt rendszeresen, évente oltassuk be őket a fertőző betegségek ellen.  
   
   
   
   
   
 
    
  
   
  Világszerte, így hazánkban is előforduló betegség. A kórokozó természetes gazdái a vadon élő rágcsálók, közvetítői a kullancsok. Háziállataink kullancscsípés során fertőződhetnek meg. A betegség lázzal, étvágytalansággal, bágyadtsággal, a csípés helyén bőrpírral (nehéz észrevenni), ízületi fájdalommal jár.  
   
   
   
   
   
  Összetett kóroktanú betegség, melynek okozói egymást segítve alakítják ki a kórképet (Kutya adenovírus 2, Parainfluenzavírus 3, Reovírus 1-2, Bordetella bronchiseptica, Pasteurella multocida). A vírusok által legyengített nyálkahártyákban másodlagosan elszaporodnak a baktériumok is. A kezdetben savós orrfolyás, kötőhártya-gyulladás gennyessé válik, a betegek köhögnek, tüdőgyulladás alakulhat ki. A megbetegedés sűrű kutyapopulációkban gyakrabban fordul elő.  
   
   
   
   
   
  Alapvetően a sertések vírusos megbetegedése, amely azonban a kutyákat és macskákat is halálosan megbetegíti. (A betegség emberre nem veszélyes.)  
   
  A húsevők a fertőzött sertések nyers húsának elfogyasztásával fertőződnek. Tekintettel arra, hogy a hazai sertésállomány még nem teljesen mentes ettől a betegségtől, a sertéshúst mindig csak hőkezelés (főzés) után etessük kutyával macskával.  
   
  Míg a fertőződött kutyák nyugtalanná válnak, erős bőrviszketés jelentkezik, melynek hatására igen erősen vakaródznak (elsősorban a fej és a végtagok viszketnek erősen), rágják magukat (néha csontig). Az állat nem eszik, összekuporodva, ijedt arckifejezéssel ül vagy minden átmenet nélkül teljesen céltalanul fel-le rohangál. Garatbénulás miatt képtelen nyelni, állandóan habos nyál folyik a szájából, esetleg rángatózik is. A kór lefolyása drámai: a halál minden gyógyszerkezelés ellenére rendszerint 24-36 órán belül bekövetkezik.  
   
  Mivel a betegség az idegrendszer bántalmazottságával jár, a tünetek hasonlítanak a veszettség tüneteihez, ezért régen "álveszettség" néven is emlegették a betegséget. A tünetekben jellemző különbség, hogy míg a veszettség esetében a kutyák és macskák rendszerint agresszívvé, támadóvá válnak, Aujeszky-féle betegség esetén az agresszivitás elmarad.  
   
  A betegség nem gyógyítható.  
   
   
   
   
 
 
   
  A parazita egy másik élőlényen vagy élőlényben, annak kárára élősködik. Ismerünk növényi és állati élősködőket. Növényi élősködők például a gombák. Állati paraziták az orsó- galandférgek, a tetvek, a bolhák, stb. Vannak külső és belső élősködők.
A belső élősködők az egysejtűek, a galand- és az orsóférgek. Legtöbb fajuk az emésztőrendszerben él. Kártételük nem annyira a kutya elhullásában, mint inkább az állat lassú, nem megfelelő fejlődésében nyilvánul meg. Akadnak olyan bélférgek, amelyek szabad szemel is láthatók a kutya székletében, mások viszont észrevehetetlenek.
A külső élősködők a kutya testének felületén élnek. A bolhák, kullancsok csak időszakosan, vérszívás céljából keresik fel a kutyát, majd elhagyják és különböző búvóhelyeken rejtőznek el. A tetvek, a rühatkák, a demodexatkák folyamatosan élősködnek az állaton. Az időszakos, külső élősködők sokkal gyakoribbak, mint az állandó paraziták.		  
   
 
Külső élősködők:  
 
 
 
  Ide sorolhatók a bolhák és a kullancsok, stb. Ezek azok, amelyek ellen védekezni kell az év minden szakában. Jelenleg több, megbízható készítmény van forgalomban, amelyekkel adott ( havi, háromhavi ) időközönként kell kezelni az állatot ( Adventix, Frontline, Ex-spot, stb. ). Ezekről állatorvosánál érdeklődhet. Ezek alkalmasak a kutyák és macskák bolha és kullancsinváziójának leküzdésére ill. megakadályozására. Az egyedülálló hatóanyag (FIPRONIL) az ízeltlábúak központi idegrendszerét támadja és a parazitákat rendkívül gyorsan elpusztítja. A bolhák allergiát, a kullancsok halálos betegségeket okozhatnak, ezért különösen fontos, hogy ügyeljünk erre.