| |
| |
Az orosz fekete terrier
fiatal fajta. A fajta nemcsak az orosz, hanem a külföldi
érdeklődők körében is népszerű lett.
1924-ben a Fiatal Kutyatenyésztők Központi Iskolája célul tűzte ki, hogy
létrehoz egy szolgálati kutyákra,munkakutyákra szakosodott központi telepet
( Krasznaja Zvezda ). Ebben a tenyészetben tenyésztették ki az orosz fekete
terriert. A II. Világháború után a Szovjetunióban igencsak lecsökkent a
munkakutyák száma, de felhasználásukra egyre nagyobb igény mutatkozott.
Erős, szívós, nagyméretű, igénytelen, nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszerű,
jó érzékszervekkel rendelkező kutyákra volt szükség, amelyek különböző
éghajlati viszonyok között ( Pl.. Északi sarkkörön túl is ) megállják a
helyüket. A Krasznaja Zvezda tenyészetben a következő fajták egyedeit keresztezték:
kelet-európai juhászkutya - újfundlandi, bernáthegyi - kaukázusi juhászkutya,
dog - kelet-európai juhászkutya, újfundlandi - kaukázusi juhászkutya, óriás
schnauzer - airedale terrier, óriás schnauzer - rottweiler. Kiemelt
figyelmet kaptak a rottweiler, az óriás schnauzer és az airedale fajták.
A rottweiler erős, igénytelen, vad és kiegyensúlyozott kutya, jó érzékszervekkel.
A fajta nagyon jól keverhető, jól átadja a masszív, erős felépítést.
Az óriás schnauzer kipróbált munkafajta, amelyet sok ország rendőrségénél
alkalmaznak nyomkövető és őrző feladatokra. Nagyon erős, vad, mozgékony,
jó érzékszervekkel. Az airedale terrier életerős, igénytelen és jól szaporodó
fajta, kiegyensúlyozott idegrendszerrel. Hiányosságaként lehet említeni
viszonylag kis termetét és könnyebb felépítését. Az első lépcsőben egy
óriás schnauzert, Royt használták. Roy airedale szukákat fedezett be.
 A
második lépcső az óriás schnauzer és a rottweiler keresztezéséből,
szintén Royra épült. Roy rottweiler szukákat fedezett be.
A keverékek harmadik csoportja a már említett óriás schnauzer Roytól és
néhány moszkvai vízikutya fajtájú szukáktól származik. A moszkvai vízikutyát
a Krasznaja Zvezdában tenyésztették ki újfundlandi kan és kelet-európai
juhászkutya, valamint kaukázusi juhászkutya szukák keresztezésével és az
utódok egymás közötti fedeztetésével.
Az orosz fekete terrier fejlődése meglehetősen összetett és drámai volt.
A tenyésztői szelektálás során sok egyed került selejtezésre.
Az alapvető hibák közé tartoznak a fogzáródás hibái, valamint a különböző
méretű és formájú fehér folt megjelenése a szőrzetben. A harapófogószerű
harapás és az előreharapás elsősorban a két középső metszőfog előre mozdulása
miatt adódik rendezett vagy rendezetlen metszőfogak mellett. Legtöbbször
a felső fogsor széles, az alsó pedig szűk vonalon helyezkedik el. A fogzáródás
hibái már a tenyésztés kezdete óta bekerültek a fajtába a nem megfelelő
harapású egyedek továbbtenyésztésével. Ezenkívül ezek a hibák magyarázhatók
még az eltérő felépítésű fajták keverésével a fajta kialakítása során,
amikor különböző fejfelépítésű egyedeket kereszteztek.
Fehér foltok leggyakrabban a mellkason, az áll alatt és a lábujjakon fordulnak
elő. A tenyésztés első szakaszában dogok és moszkvai vízikutyák is részt
vettek, amelyeknek különböző méretű és alakú fehér foltjai voltak. Nagy
valószínűséggel ez az oka a fehér foltok megjelenésének.
Az orosz fekete terrier tetszetős megjelenése mellett igen jól kezelhető,
intelligens kutya. A nevében ugyan terrier, de ez inkább az anatómiai tulajdonságaira
vonatkozik, mintsem természetére. Nyugodt természetű, fölöslegesen sose
ugat. Későn érő fajta, ezért komolyabb kiképzést 9 hónapos kora előtt nem
ajánlatos elkezdeni.
Az FCI a III.fajtacsoportból ( terrierek ) a II.fajtacsoportba ( őrző-védő
fajták ) sorolta át az orosz fekete terriert.
|
|
|
| |
|
|
